2017-ben az iskolai kirándulások szabályozása kapcsán szakmai szemmel próbáltam áttekinteni a helyzetet. Akkor ezek a kérdések merültek fel bennem:
Miért életkor alapján akarjuk szabályozni a buszos kirándulások piacát?
Járt nálunk javításon olyan 25 éves Setra S215HD típusú autóbusz, mely műszakilag és esztétikailag is sokkal jobb állapotban volt, mint sok 10 év körüli busz. A képen látható autóbusz egy több mint 13 éves Setra S415HD típus, amely már nem szállíthat iskolás csoportokat. Egyébként többször járt nálunk, és kívül belül kitűnő állapotban van.
Miért nem a műszaki előírások betartását vesszük komolyabban?
Mi alapján teszünk különbséget egy iskolás vagy egy másik ember között, ha autóbuszos utazásról beszélünk? Egy helyközi vagy távolsági járaton, netán munkások szállítása során más műszaki állapot szükséges?
Hol fognak az iskolák májusban és júniusban elegendő autóbuszt találni a kirándulásaikhoz?
Ezek csak az első gondolataim voltak. Nem védeni akartam a mundér becsületét, hiszen tisztában vagyok vele, hogy rengeteg probléma van az autóbuszos piacon, csak szerintem megint rossz oldalról közelítettünk egy problémához.
Érzésem szerint érdemes lenne megvizsgálni, mi változott az elmúlt két évben, segített-e a szabályozás, jó irányba megy-e a szakma.
Kíváncsi lennék a ti véleményetekre ezzel kapcsolatban. Írjátok meg, hogy mit gondoltok erről!